Lufi

Anyum hozott munkahelyéről egy lufit... hát ezzel nem kellett semmit barkácskodni, szerelni, varrni, ragasztani... elég berakni. remek kukucsos játék de az is elég vicces, mikor próbálja megfogni :)

A pálcikás lufival ugye nem lehet egyedül hagyni, de kapott sima lufit, amit épphogy csak felfújtunk, azt imádja. Meg tudja fogni, hangot ad, ahogy csúszik rajta a keze, próbálja megharapni... Tuti 20 perc mókás látvány vagy 20 szabad perc minden szülőnek. 

Házimunka beosztás

Ez a tábla a nagyobbaknak készült, Anna csak jelenlétével emelte a művelet fényét. A cél, hogy kicsit rendszerezzük a srácok feladatait és megelőzzük az egymásra mutogatást ("Majd ő megcsinálja!"). A szobájuk csatatér, tényleg nehéz is kitalálni, honnan kezdjék a romeltakarítást. Én éjjel megcsináltam a táblát és reggel együtt kiosztottuk a feladatokat. A feladatok csipeszekre kerültek, és bal oldalon sorakoznak az "ELVÉGZENDŐ" oszlopban. Ha végeztek a feladattal, akkor jutalmul átfordíthatják a csipeszt a "KÉSZ" oldalra, és azon az oldalán a csipesznek van egy kis matrica. Így nyomon tudják követni teendőiket (ide tartozik a fogmosás és tanulás is) és mindenki láthatja, hogy mennyire ügyesek, hogy haladnak az aznapi feladatokkal. Egyenlőre patika rend van náluk, amit eddig egyedül soha nem valósítottak meg :) Persze nyugtával dicsérjük a napot, reméljük az újdonság varázsa nem tűnik el.



Hogy is készült?

KELLÉKEK:

csipeszek, karton, színes papír, olló, ragasztó, szalag, gombok, matricák, tű, cérna, filc, lyukasztó

A karton sarkainál kimértem 2-2 cm-t, és kis vonalkával jeleztem. Levágtam ugyanakkora hosszúságú szalagokat (a végét öngyújtóval megolvasztottam, hogy ne induljon foszlásnak) és felragasztottam átlósan. Ahol bejelöltem, ott hajtom át a szalagot, végeit ragasztottam, az lesz a hátoldal.

ELEJE

HÁTOLDAL

 Nyomtattam színes papírra feliratokat. Házimunka helyett már "FELADATOK"-at nyomtatnék, mert az olvasás és a házifeladat nem épp házimunka, de már így marad :) Ezeket ráragasztottam.

Lyukasztóval ütöttem rá két lyukat és a maradék szalagot átfűztem. Ha elég hosszú csak csomó kell rá, ha nem, akkor össze is lehet varrni (képen)

Gombokkal díszítettem a fejlécet (van ez a gomb mániám) - simán oda ragasztottam!

Reggel került még matrica a táblára, és hímeztem bele felezővonalat. Sima kereszteket hímeztem. Kimértem a lap közepét, és először a lyukakat csináltam meg a tűvel, majd kivarrtam kis keresztekkel.

Színes papírból csipesznyi csíkokat vágtam és erre írtuk a feladatokat. Figyelni kell, hogy a csipeszre milyen irányból rakjuk a szöveget!! A KÉSZ oldalra pont fordítva kerül a csipesz, oda kis matricákat ragasztottam.

Amik felkerültek a feladatokhoz:

 fogmosás (reggelre és estére is egy egy csipesz), 

ágyazni, 

szennyest kivinni, 

ruhákat másnapra kikészíteni,

LEGO-t összepakolni, 

társasokat összepakolni, 

törölgetni (heti 1x)

porszívózni (heti 1x)

házit írni, 

olvasni...

és vannak tartalék csipeszek ;)

Palacknyi szalag

Anna kapott a kincses kosárba szalagot is, amit szeret húzni-vonni és persze nyalogatni. Nincs is ízletesebb egy jóféle, színes textilfoszlánynál! A palackoknak továbbra is kitüntetett figyelmet szentel. E kettőt tehát ötvöztem, a déditől hozott gombokkal pedig fel is dobtam kicsit (zörög és még valami amit lehet ízlelgetni, de nem tud lenyelni). Íme:

A kellékek: átlátszó műanyag palack, akril festék+ecset, víz+tálka, szike, gombok, szalagok, zsákvarró tű, öngyújtó

Először a palackot festettem meg, had száradjon, majd szikével kifúrtam a kupakot, hogy a vezérszalagot áthúzhassam rajta.

A szalagok végét öngyújtóval PICIT megolvasztottam, ezzel megelőzve a rojtosodást.

 A vezérszalag végére (ami a kupak külvilág felőli oldalán figyelget) gombot varrtam, hogy ne csúszhasson vissza; ha nincs gomb, egy masszív csomó is megteszi. Eztán a szalagra gombot húztam, majd a végét összecsomóztam egy másik szalaggal (végek ugye megolvasztva) és így haladtam sok sok szalaggal és gombbal (közben Annám az ölemben játszott és énekeltem neki). A legvégére egy hosszúkás gombot raktam, remélve, hogy azt nehezebb lesz kirángatni :)

És Anna, ahogy először megkóstolja, majd húzza-vonja :

A forgó

Annánk születése alkalmából (ma 5 hónapja történt!!) kapott a dédijétől egy forgót. Klasszikus, kiságy fölé kell rögzíteni, és zenél. Méhecskék vannak rajta és komolyan mondom, Anna előző életében nagy pajtija lehetett a méheknek, mert mióta ellát a rovarokig, kitörő lelkesedéssel fogadja azok táncát. Már attól boldog, mikor nyúlok a az állatkák felé, és húzom fel. amikor pedig azok táncba kezdenek, az maga a csoda, fülig érő mosollyal jutalmazza. Úgy vélem azonban, a méhek fénye kezd fakulni, így kicsit feldobom a szerkezetet. Mit is ismer Annánk? Minek szokott még örülni? Hát NEKÜNK!!!! :D Szóval fogtam egy ollót, kivágtam a fotónkat. Sajnos nem találtam olyant, ahol szépen barátságosan belebámulunk a kamerába, pedig az lett volna az igazi :)

Ezeket celluxszal rászerkesztettem a méhek pocakjára :) Egy képet az apukájáról és rólam, egy másikat pedig önmagáról. Valószínű ez utóbbit nem fogja régi ismerősként üdvözölni, hiába töltünk el jelentős időt a tükör előtt. Ami késik nem múlik, ismerkedjen csak a csecsemőkori képével, mikor még volt haja :) És reméljük még lesz is, hiszen az eljövendő dús hajkorona reményében került nullás gép alá Pockondiás (Anna). Nos, íme az eredmény:

És íme Anna, ahogy örvend a méheknek ... és vélhetően nekünk is.

Szivárvány torta

Ideje volt kicsit rendeznem a képeket, és megtaláltam AnnaGréta keresztelős tortáját :) Még kicsi hozzá, nem tudtuk együtt elkészíteni, de pár év múlva már bőven segédkezhet a munkálatokkal. Piskóta kikeverése, színezése, fondant virágok szaggatása, tortára helyezése :) Jó móka!

A torta alapreceptjét innen szereztem: http://olcso-receptek.hu/torta-receptek/szivarvany-torta/

Nagyjából egy délelőtt alatt meg lehet sütni a lapokat, majd folpackba csomagolva várhatják a másnapot. Délután kikevertem a krémeket. Vajas csokisat alulra, a receptben szereplő mascarponés krémet meg a felső rétegekhez.

Én másnap vettem elő a becsomagolt lapokat és a krémeket. 

Itt kell megjegyeznem, hogy a mascarponés krém nem bírja el a fondant súlyát és "izzadni" is kezd alatta, szóval ha ilyen tortát csináltok, a fondant csak az utolsó pillanatba érkezhet a tortára! A masnit ki kell ékelni valamivel, míg megszilárdul! a virágokat vajjal vagy vízzel lehet a fondanthoz ragasztani. 

Csemegék télire

Itt van az ősz, itt van újra, és vele az őszi gyümölcsök. Sajna Anna még 1-2 hónapig nem eszik barackot, körtét, szilvát, de nem szeretném ha lemaradna a 2013-as termésről, így nagyszabású fagyasztási akcióba kezdtem. Az üvegekért köszönet Dórinak és Dettinek. A jégkocka trükkért pedig Dorkának :)

A barackot és a körtét hámozás, magtalanítás után beledobtam forró vízbe, majd kihalásztam és pürésítés után ment az üvegbe (amit szintén előtte meleg vízbe tettem). Egy-egy adag jégkockatartóba került, amit lefedtem fóliával, hogy ne mászhassanak bele a bacik a fagyasztóban ;) (keresztanyu tanácsa) Majd fagyás után egyesével csomagolva ment a dobozba és vissza a fagyasztóba.

Mindenre gondosan ráírtam a készítés dátumát és hogy mi van benne.

Íme az eredmény:

Őszibari (bee beee), szilva és körte

Zokni feltéttel

Hétvégén a dédinél voltunk, ahol végre kaptam gombokat (egy játszó terítő vagy szőnyeg van tervben, ahhoz kell). Anna most 22 hetes és épp teljes gőzzel fedezi fel a lábfejét. Mivel itt a szeptember és hát igyekszem viszonylag jó anya lenni, így gyermek lábfejét többnyire zokni fedi. Így közel sem olyan izgalmas, mint mikor mind a 10 kicsi lábujjat lehet csodálni és bizergálni. Van egy klassz zoknik, Nórika keresztanyutól kapta Anna, aminek az orr részénél egy szitakötő formájú csörgő van. Nos, csörgőm ugyan nincsen, de vannak gombok és szalagok :) így máris van mivel feldobni azt a zoknit :) Aztán jó erősen varrjátok ám oda!!!

Íme az első pár:

S emitt a boldog gyermek :)

Olvasó-napló

Ma van az olvasás éjszakája :) Erről eszembe jutott, hogy megosszam, mit is csináltam Annának az olvasással és a könyvekkel kapcsolatosan. Már nem emlékszem hol olvastam az ötletet sajnos. Azt mindenki tudja, hogy a gyerekek imádnak gyűjtögetni (lásd: matricák, kavicsok, Kinder figurák vagy most a TESCO dominó). Nos, ezen elv mentén, miért is ne gyűjtögethetnék listába szedve a könyveket, amiket eddig elolvastak. Persze gyűjthetnék a polcon is, de sokan, mint én is, nagy könyvtár rajongó voltam gyerekként, és hát azokat a könyveket mégsem lehet a polcon őrizgetni örökké. Szóval vettem egy füzetkét és elkezdtem benne vezetni, hogy milyen könyveket is olvasgatunk AnniGrétivel.

Remélem sikerül véghez vinnem ezt a nagyszabású tervet :) és vezetni Anna olvasmányait addig, míg majd ő folytathatja :) Izgalmas lesz visszanézni, hogyan alakult olvasmányai listája, hogyan változott érdeklődési köre. Később, kisiskolás korban ezzel is próbálom majd ösztönözni a gyakoribb olvasásra, hiszen milyen jó érzés is egy könyv utolsó sorait olvasni, majd becsukni és elgondolkozni mi is történt benne. Majd felvezethetjük Annával a füzetbe, amiben addigra terveim szerint sok sok könyv lesz már. :)

Elrendezését tekintve én a margóra írom a dátumot, lejegyzem a könyv címét, hogy ki írta és ha látom vagy eszembe jut, akkor azt is, hogy mikori a könyv :) Na meg, hogy ha angol nyelven van, azt is, mert tegnap pont az új textil könyvet olvastam fel neki, amiben angolul van leírva egy nyuszi napja. Én ragasztgattam bele matricákat, már jó előre is, hogy kicsit színesebbé varázsoljam :)

És íme AnnaGréta, aki a blog írása alatt is "olvas":

Emlékkönyv

Mikor a kincses kosarunkat fotóztam jutott eszembe, hogy ezt is megosszam (ott hevert a kosár mellett, Annát figyelgetve írom). Anna még csak pocaklakó volt, de én már elkezdtem írni a vele kapcsolatos emlékeket, élményeket. Ezt mindenképp folytatni szerettem volna, így beszereztem egy füzetet, és ebbe írom a vele kapcsolatos dolgokat, élményeket, adatokat. Kicsit az Anna Peti könyvekhez hasonlítanám :)

Az első pár hónapban írtam, hogy mikor eszik, mennyit,mit (néha pici tápszer is kellett), mikor alszik, ha ébren van meddig és hol, mekkora a súlya. Ezt a dátum alá vázlatosan vezettem fel.

 Ez alatt pedig szépen szövegesen leírtam a napunkat. Ezt-azt rajzokkal illusztráltam is... amennyire tudtam, és ha tudtam, hogy készült fotó, kihagytam neki a helyet, majd előhívatása után beragasztottam.

Később, mikor belelendültem az anyuka szerepbe és főztem lelkesen, néhány finomabb receptet is ide  írtam (hiszen szopi alatt a netről csodás recepteket lehet begyűjteni). Az Interspar matricás akcióit imádom, néhány kedvesebb vagy érdekesebb matrica is bekerült a naplóba :) mint ez a foszforeszkáló bagoly. Annának bizonyára nagyon fog tetszeni majd, mikor nagyobb lesz és ezt olvasgatjuk :)

Az emlékek gyűjteményéből el nem maradhatnak a klasszikus talp és tenyér lenyomatok :) Én temperával csináltam, szerintem abban a 3 percben nem mérgeződött meg Anna, és kiütései sem lettek :) De lehet kapni bőrbarát festéket is. Amikor jött az ihlet, csak tempera volt otthon, így mi azt használtuk.

Ma Annának is megmutattam a füzetecskét. 4 és fél hónaposan az irományt homlok ráncolva tanulmányozta, de mikor lapoztam és apukája képét meglátta nagyot mosolygott (a tükör előtt olvasgattuk a szobájában, így láthattam) majd vissza visszatért a tekintete a képre és olyankor elmosolyodott :) Lehet  korábban fogjuk a könyvét közösen használni, mint reméltem.

Kincses Kosár

AnnaGréta első kincses kosara nem sikerült valami fényesen, de ma jött el a napja, hogy kicsit megreformáljam. A kincses kosár lényege, hogy egy helyre gyűjtsek olyan használati vagy természetes anyagból készült tárgyakat, amiket AnniPanni önállóan felfedezhet. Persze általában mellette ülök, de mivel az ördög nem alszik, az első kosarának tartalma inkább csak biztonságosabb elemeket tartalmaz. Mivel még nem pakol ki be önállóan (hiszen nem ül) így én adogatom neki a kosárkából a felfedezésre váró dolgokat. Mindegyikről elmesélem, hogy milyen anyagból van, és hogy mire használjuk :) Eztán hagyom kibontakozni, és csak csendben figyelem (vagy írom az emlékkönyvét, erről egy későbbi bejegyzésben mesélek) És íme a kosár:

A tartalma:

- fa kocka, henger és egy zsinóron fa gömbök (bábuk) Így fedezheti fel a különböző formákat. Mindegyik kis kezekre van méretezve.

- textilből szalagok (egyenlőre csak 2 különböző anyagból, megcsomózva, mert úgy könnyebb megragadni) egy textil babzsák-labda, és persze egy plüss majom kis rágókával 

- üvegből egy kis mécsestartó és egy sótartó (alaposan kimosva, és persze jó vastag falú üveg, lehetetlen kis mancsoknak széttörni)

- fémből csak egy cukorka tartó doboz van, a kiskanalat kivettem, mert igencsak alkalmas rá, hogy Anna kiszúrja vele a szemét

- műanyagból egy golflabda, a tapi-zacsi (erről már volt szó korábban) és egy macskajáték (ami soha nem látott macskát, de van egy kis csörgő benne, így csilingel ha picit is megmozdul. Mondanom sem kell, ez Anna kedvence)

FONTOS!!

A tárgyak olyan nagyok legyenek, hogy ne tudja őket a baba lenyelni!
Ne legyen éles vagy szúró része.
Ne legyen veszélyes akkor sem, ha a baba szájba veszi (mérgező festék, apró részek amiket lenyelhet)


AJÁNLOTT TÁRGYAK:
- fából, fémből, anyagból, bőrből, egyéb természetes anyagokból, például:
- fakanál
- méz csepegtető
- szivacs
- építő kockák
- fém pogácsaszaggató, vagy kiszúró forma
- csengettyű
- fa csipeszek
- sálak, kesztyűk
- nagyobb kövek (jól fertőtlenítve, olyan nagy hogy ne férjen a szájába)
- nagyobb kagylók (jól fertőtlenítve, nem éles szélekkel)
- kindertojás belseje (bár tudom, műanyag, de ha teszel bele valamit ami zörög, nagyon érdekes egy babónak)

Csörgőnk

Egyik nap apára bíztam AnniGrétit. Szépen el is beszélgetett a kisasszonnyal, mondogatta neki "Anna, anya, apa", de Pannika belázadt és egy idő után semmi nem tetszett neki. Apa ekkor tette be a járókába, ahová mellé rakta az épp keze ügyébe kerülő üres PET palackot. Hiszek benne, hogy jobb a gyerekeket természetes anyagokkal körül venni, és minél kevesebb műanyagot szeretnék Panni körül tudni (haha ez egyre kevésbé lehetséges) de ez a palack Anna számára maga volt a csoda. Innen jött az ötlet, hogy kicsit feldobom Pannika palackját.

Íme a hozzávalók:

- víz

- rizs

- ételfesték

- palack

- akril festék

A kis tálkákba vizet raktam, abba rizst, majd jöhetett az ételfesték. Minél tovább van benne, annál sötétebb. Mikor elégedett voltam az árnyalattal, leszűrtem a rizst és papírtörlőn megszárítottam. a megmaradt színes vízből újabb színek keverhetők, így én csináltam lilát is.

Amíg a festett rizs a napon száradt, fogtam az üveget (Jana baby legkisebb kiszerelés) és kivonultam a kertbe a napozó rizsszemek mellé megfesteni.

Mivel Annának nagyjából mindegy a minta, így csak szívecskéket és csillagokat festettem rá, és persze ráírtam a nevét. 

 Íme a kész üveg, benne a vidám színekben pompázó rizsszemekkel (a lila szemek még napoznak). Anna nagyon szereti, további palackokat készítek még, hogy legyen tartalékba, a nagyinál, a nyaralóban :) csörögni-zörögni mindig imád a kisasszony

Tapi-zacsi

Annánk szeret mindent jól megfogni, megtapogatni és főként megrágcsálni. Így nagyon figyelek, hogy kisebb dolgok ne akadjanak a keze ügyébe. A tapogatás persze jó móka, és nem szeretném ettől megfosztani, úgyhogy egyik este miután ágyba dugtam, nekiláttam és készítettem egy amolyan kincses zacskót, amit fogdoshat, rághat, nyúzhat...

Nem kellett hozzá semmi különös, csak itthon néztem körül, és egy tálcára halmoztam a hozzávalókat:

- zacskó (gyors-záras, én az anyatejes tároló tasakot vettem elő,

 de egyszerű szendvics zacskó is megteszi)

- babaolaj

- ételfesték

- víz (na jó ez nincs a tálcán)

- széles ragasztó szalag

- mindenféle apróság (kemény, puha egyaránt)

a művelet innen már tényleg csak 10 perc! A tasakba tettem a kincseket: radír, golyó, pici legódarabok, szalag, nejlonzacskóból kivágott betűk, fényes pénzérme, kavics amire alkoholos filccel Annám nevét írtam. A tasakba kb. 50 ml babaolajat öntöttem, mi ugye nem keveredik majd a vízzel, ezzel is mókásabb a tasak, a bátyók esetleg tanulhatnak is ebből. Összekevertem egy edényben kb 1 dl vizet egy kevés ételfestékkel, és az olajos kincsekre öntöttem. Lezártam a zacsit a ragasztó szalaggal és kész is volt Anna első tapi-zacsija :)

Alig vártam a másnapot, hogy Annám kezébe adhassam, és megcsodálhassa. Tetszett neki, húzta-vonta, nyúzta-rágta. A tapasztalatom annyi lett, hogy meg kell erősítenem a ragasztást, mert Anna kegyetlenül elbánt vele már így első találkozásra is. Kis ragasztás, erősítés és már élvezhette is újra. Ugyan nem zörög ( a legtöbb játéka csörög-zörög) de ez is leköti :)

-